Szeged

Szeged megyei jogú város, Magyarország harmadik legnagyobb városa, a Dél-Alföld legnagyobb városa, Csongrád megye székhelye a Tisza és a Maros találkozásánál.
A terület az újkőkor óta lakott. A várost először 1183-ban említik. Nagy Lajos király uralkodása idején a régió legjelentősebb városává fejlődött, 1498-ban szabad királyi városi rangot kapott. A török uralom után, 1715-ben kapta vissza ezt a rangját. 1719. május 21-én címert kapott, ma is május 21-én ünneplik a város napját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc több jeles eseménye is kötődik a városhoz.
Szeged történelmének és a mai városkép kialakulásának egyik legmeghatározóbb eseménye az 1879-es árvíz. Az épületek nagy része elpusztult, és a mai Szeged nagyrészt az árvíz után épült: szebb, modernebb épületek váltották fel a régieket. A trianoni békeszerződés után több elcsatolt dél-magyarországi város szerepét is átvette, jelentősége tovább nőtt. 1962-ben Csongrád megye székhelye lett. A szocializmus éveiben könnyű- és élelmiszer-ipari szerepét erősítették, ma is az ország egyik élelmiszer-ipari központja. Emellett egyetemi város és fontos kulturális központ is. Egyeteme, a Szegedi Tudományegyetem az ország legjobb minősítésű egyeteme. Szeged rendezvényei, mint például a Szegedi Szabadtéri Játékok, számos látogatót vonzanak évente.
Szeged lakói a történelem során sokféle nyelvet beszéltek, legtöbbjük saját nyelvéhez vagy helyesírásához igazította a város nevét: németül Szegedin, szerbül Сегедин, horvátul Segedin[3], szlovákul Segedín, románul Seghedin. Ókori forrásokban görög betűkkel: Partiszkon, latinul Partiscum néven ismert.
Forrás: Wikipédia 


Fogadalmi templom


Építését az újabb árvizektől való megmenekülésért fogadalomból, 1880. november 28-án határozták el a szegedi városatyák. Sokáig tartott, amig megfelelő telket és egy pénzügyileg is elfogadható tervet találtak. A telekben is nehéz volt megegyezni, de végül a régi barokk stílusú Demeter templom telkére esett a választás, mert régtől fogva e területhez fűződött a lakosság kegyelete. A város vezetése a templom építésének helyéről 1883. január 22-én hozta meg határozatát. Az első terveket Schulek Frigyes, a budai Halászbástya alkotója készítette, aki neoromán stílusú templomot tervezett és a párizsi Sacré-Cœur székesegyházhoz hasonlóan a szegedi dómot is fehér kővel akarta burkolni. Foerk Ernővel azonban módosítatták a tervet, aki inkább a lombardiai tégla-architektúrához vonzódott, s ez lényegesen olcsóbb volt. Foerk terveit 1913. március 18-án fogadta el a városi vezetés.
A templom alapkövét ünnepélyes keretek közt 1914. június 21-én rakták le, bár az építkezés már 1913 augusztusában megkezdődött. Az I. világháború is megszakította az építkezést, majd csak 1923-ban tudták újra folytatni, 1924 augusztusában emelték fel a kupola aranyozott, napsugaras keresztjét a helyére. Ugyanez év karácsonyán mutatták be az utolsó szentmisét a régi Demeter templomban, majd pontifikálta utána ugyanazon a napon Glattfelder Gyula csanádi püspök az első szentmisét az új templomban. 1925-ben és 1926-ban tették fel a gömböt és a keresztet a tornyokra. A közelgő gazdasági válság miatt a templom belső építészeti munkáit nem tudták teljességgel a tervek szerint befejezni, az későbbi időkre maradt. Végül 1930. október 24-én felszentelték a templomot. Az ünnepi miséhez a zenét Dohnányi Ernő komponálta. Horthy Miklós kormányzó, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter jelenlétében szentelték fel a templomot, amely kezdettől fogva mind a mai napig a csanád vármegyei püspökség, majd 1950-től a Csanádi egyházmegye, majd 1982-től a Szeged-Csanádi Egyházmegye székesegyháza.
A dóm a szegedi városkép igen jellegzetes eleme, XX. századi egyházi építészetünk egyik legmonumentálisabb alkotása, hazánk negyedik legnagyobb temploma. Ennek a nagy templomnak méltó építészeti kerete lett a Rerrich Béla által tervezett Dóm tér az egyetemi épületekkel és a püspöki palotával, amelyek 1929-1932-ben épültek szintén dekoratív téglaarchitektúrával.
Forrás: Wikipédia 


Somogyi Könyvtár 
információk
Szeged a jelentős könyvgyűjteménnyel rendelkező könyvtárát Somogyi Károly esztergomi kanonoknak köszönheti. A Somogyi Könyvtár nyitásának korában a korabeli sajtó „Szeged Széchenyi Ference”-ként és Szeged jótevője”-ként jellemezte Somogyi Károlyt, ugyanis a nagy szegedi árvíz pusztítása után felajánlotta a 43701 kötetből álló nagy gonddal összegyűjtött könyvtárát „Szeged városának ajándékképpen, örök tulajdonul”.
A szegedi Somogyi Könyvtár alapítása:
Az adományozás és a könyvtáralapítás feltételeiről szóló okiratot 1881. február 15-én írták alá. Majd 1883. október 16.-án a tudomány és a közművelődés szolgálására felajánlva Ferenc József adta át a könyvtár intézményét a szegedieknek. Szeged legrégebbi kulturális intézménye a Somogyi Könyvtár, amely megteremtette a később létesülő Szegedi Tudományegyetem egyik igen jelentős előfeltételét.
A könyvtár múzemuma és kiállításai:A könyvtár legelső igazgatója munkásságának köszönhetően jött létre a múzeum, amely a könyvtáron kívül egy kiállításnak is teret ad. A Somogyi Könyvtár hangulatos kupolacsarnoka ad otthont a kiállításnak, amely a gyűjtemény leglátványosabb és egyben legértékesebb részét képezik.
A ’ciméliák’ között tekinthető meg legrégebbi Szeged városában őrzött kódex, az a misekönyv melyet 1492-ben másoltak, a Prágai Missale, egy kézzel kifestett fametszetekkel díszített világkrónika, valamint nagyméretű rézmetszetes illusztrációk Magyarország 17. századi várairól és Noé bárkájáról.
Szeged könyvtárának tagjai több mint egymillió könyvhöz és folyóirathoz férhetnek hozzá, melyek egy része angol, német és francia nyelven is olvasható.

Forrás: http://szeged.varosom.hu/latnivalok/kulturalis-intezmenyek/Somogyi-Konyvtar.html